2012. április 7., szombat

Kisztihand, parancsol egy kis halászlevet?

Hát kérem én odáig vagyok. Ennek oka pedig igen egyszerű: a Péntek Rézi az kérem úgy kezdődik, hogy hárman elzarándokolnak egy bizonyos halászcsárdába, hogy ott aztán jól belakjanak, majd később egy kis botrányt kavarjanak... Nos hát eléggé fúrta az oldalamat már mikor először olvastam, hogy létezett-é ez a bizonyos csárda Újpesten, s annak nagy tudású tulajdonos-szakácsa. Arra igen jó esélyt láttam, hogy igenis létezett ez az étterem, de nem kicsit lepődtem meg, mikor kiderült, hogy Illik mester tényleg félszemű volt (nekem ez valahogy olyan hihetetlennek tűnt, nem tudnám megmondani, miért). Márpedig bizonyítékom van rá, kérem szépen, amit rögvest be is mutatok, de hogy ne legyen oly' száraz, mondhatni unalmas e bejegyzés, köretként felszolgálom mellé a könyv első fejezetét, pontosabban az elejéből egy jó darabot, hátha kedvet kap valaki a regényhez :) Piszok hosszú lesz, de nem baj, jó étvágyat, azazhogy jó szórakozást, kedves olvasóim!

ELSŐ FEJEZET,
melyben elmondottak megerősítik a régi igazságot,
hogy: aki nővel kezd, avval a nő végez.

Este tíz felé jár az idő, szép vidám borközi állapot van kialakulóban a szúnyogszigeti halászcsárda minden pontján. A kócos szájú vén vízi fuvaros, aki nehéz ladikján ideszállítja az újpestieket a téli kikötő keskeny torkán át, vígabban mártogatja evezőit, ahogy egy negyedik litertől ráspolyos hang dallozására figyel:
Sámlit teszek a lábam alá,
Úgy hagyítlak az ágyam alá,
Sejj dunyha, dunyha, de hosszú vagy,
Te meg babám de rosszú vagy!...
Emmán döfi, állapítja meg az öreg csónakos, ezek azok a sógormarasztaló nóták, amiktől a becsületes polgár egyszerre könnyebbnek találja a mostanában elnehezült életet. De jól is fújja az a betyár! Megröcögteti, megkanyargatja, - ahol mélyebb a nóta ösvénye, ott lelkiismeretesen belebődül, ahol meg magasabb, ott összeszorítja a torkát, kicsit megemelkedik ültéből, és a jobb keze mutatóujját is ég felé böki, mintegy mutatván a hangnak, hogy arra kell menni, föl, föl! Hát jó muzikális bort mérnek itten, akárki mit beszél, jobban megtanít az énektudomány fortélyára, mint maga a téns Zeneakadémia!
Ugy egyébként furcsa, romantikus hely ez a kertvendéglő a télikikötő kapujában. Dúsgazdag halászmester aranybányája, ahol terítetlen zöld asztaloknál csorba tányérokból, olcsó evőeszközökkel fogyasztódik a derék, dunai hal. Az állítólag haldokló demokrácia utolsó fellegvárának is lehetne nevezni a sziget végére kutyorított lokált, mert a legellentétesebb társadalmi osztályok népe igen szép összeférésben helyezkedik el itt a békebeli porciók körül. A nyolchengeres Cadillacen érkezett bankelnök szomszédságában ingujjas vontató kormányos ölelgeti a parton fölcsípett cselédmáriját, monoklis, miniszteri fogalmazó háta mögött újpesti mázolósegéd énekel a cigányzenéhez. De kérem: hidász őrmester, főkönyvelő, gépíróhölgy, gyárilány, aszfaltozómunkás, vadevezős, tőkepénzes, taxisofőr és minden rendű és rangú vendég a legjobb egyetértésben kanalazza a pompás levet, fütyörészi az éppen vonó alá került nótát, - egyszóval valóságos Noé bárkája ez itten, megrakodva Isten valamennyi állatával, és megfenekelvén a rózsás hangulat Ararátján.
Noé úr pedig - már értem a félszemű vendéglőst - ott áll a bejárat mellett lobogó nyílt tűzhelynél, és személyesen kóstol bele minden bográcsba. Mert üzleti elve, hogy csak az az igazi halászlé, ami őneki ízlik. Ehhez képest, régi dunai szokás szerint, odaterpeszti nagy kezét a rotyogó levek fölé, aztán összecsukja ujjait, kitapasztalandó, vajon ragadós lesz-e a tenyere a forró étek párájától. Mert ha nem: hiba van a halászlé körül, de nagy! Hála légyen a becsületes halak mennybéli Alkotójának, idén jól megterebélyesedtek a vízi húsok. A harcsák, csukák, potykák termetes szeletei olyan enyves gőzt lövellnek a korcsmáros kíváncsi markába, hogy felderül a barnára égett arca, és büszkén pillant körül a kerthelyiségben. Hát van mit néznie! Más vendéglátók két szemmel se látnak annyi vendéget, mint ő az eggyel. És micsoda víg népség ül az asztaloknál! A cigány fölszántja őket a hegedűvel, a pincérhad beveti őket a nehéz kadarkával. Ebből becsületes aratás lesz, azt minden ember láthatja, függetlenül a szemei mennyiségétől.
Íme, a félszemű vendéglős :)
- Jó estét mester. Készen van a porciónk?
A vendéglős megfordul. Elegáns kis társaság áll a háta mögött: mosolygó, fiatal hölgy és két gavallér, felajzott gusztussal kukkantva bele a tűzön fortyogó hallébe. Óh, no persze, kedves vendégek, parolás ismerősök, Leleményi Piri őnagysága, a Fővárosi Dalszínház ünnepelt táncosnője a barátjával, doktor Gerle Géza úrral, meg az a másik fiatalember, aki állandóan velük van, valami Jóska, most hirtelen nem jut eszébe a neve.
- Alászolgája, kisztihand - nyújtja kezét vidáman a mester -, tessék csak helyet foglalni. Ott az ereszet alatt van a doktor úrék asztala.
- Ez a mienk lesz? - szagol bele a bográcsba Gerle doktor.
- Négyféle halból - bólint a gazda -, ponty, menyhal, paduc meg egy jókora harcsapofa úszkál benne.
- Az Isten áldja meg a keze szárát - nevet rá csillogó szemmel a platinaszőke operettangyal -, csak gyorsan adja, mert kiesik a hasam.
- Öt perc, ígéri a derék ember, és jobbról balra mozdítja a horgon függő bográcsot, hogy a halak helyet változtassanak az edényben. Mert főzőkanállal belenyúlni, pláne megkeverni a halászlevet: mázsás otrombaság lenne, mit otrombaság, szentségtörés lenne megzúzni a szép szeleteket, piha!
Piri kisasszony kecsesen tipeg az asztalok közt a fenntartott helyre. Kacéran testhez simuló, fekete selyemruhája fölött két pompás fehérróka himbálódzik, apró satyakja koketten félrecsapva, és intenzív, fanyar parfőm suhintja orron a fölfigyelő népeket. A férfiak összecsippentenek, nohát, ez ám a kapitális falat, nekem is ilyet rendelt az orvos, oda kukkints a ruhája hasítékából ki-kibukkanó lábikrájára, remek! De a mögötte baktató legény se kutya! Karcsú, magas fiatalember, harminc körül, pompásan ácsolt világosszürke flanelöltönyben. A napbarnított, szép arcból nagy, kék szemek mosolyognak ki, hetyke kis hollywoodi bajuszka dekorálja a száját, - de hiszen minden ismerőse azt mondja, butaságot csinált ez a Gerle Géza, mikor orvosnak ment ahelyett, hogy filmre szegődött volna. A sor végén lépkedő Megyery Jóska sztoikus belenyugvással veszi tudomásul, hogy őt bizony észre se veszik. Hát tényvaló: kissé szürkén hat a két nagyszerű figura mögött. Erős csontú, zömök ember a Jóska, közepesnél jóval alacsonyabb, úgynevezett "szabók réme". Az efféle alakra hiába szabják a legsikerültebb zakókat, nem mutatnak az Istennek se. Pedig jó arcú férfi. Okos homloka alatt komoly tekintet ül, szája határozott, állcsontja energikus, ügyvéd no, pörei vannak, és komolyan veszi a dolgát. Az ilyen ábrázaton még foxtrottozás közben is láthatók a védencét éppen fenyegető paragrafusok kacskaringói.
- Rossz kedved van, Jóska? - kérdezi később Piri, míg papírszalvétával dörzsölgeti evőeszközeit. S közben irigyen átpillant a szomszéd asztalhoz, ahol egy kövér házaspár csemcsegve nyeli már a rózsaszín hallevet. - Rossz kedved van?
A zömök jogász megrázza fejét:
- Dehogy. Csak gondolkozom.
- Mi a fene! - csúfolkodik a lány. - Azt is szoktál?
Gerle doktor letör egy darabot a kenyérből, szájába kapja, úgy szól közbe.
- Mondd egyszerűen, hogy gondjaid vannak.
- Vannak - morog Jóska, és furcsa tekintetet vet Géza felé.
- Ügyvédi gondok, mi? - faggatózik Piri. - Biztosan valami csirkefogót akarsz kihúzni a lekvárból.
- Nagyon is elképzelhető - bólint a hollywoodi bajusz -, mivel az ember mindig önmagát akarja kihúzni a lekvárból.
Jóska ügyvéd megint rápillant a barátjára. Hogy a fene rágja ki! Ez a disznó Géza olyan nyugodtan csacsog, locsog, szellemeskedik, mintha nem is őróla lenne szó. Mintha nem is az ő házasságáról lenne szó! És ez a szerencsétlen Piri, ez a mit sem sejtő platinaszőke, ez a jól fejlett házassági akadály! Micsoda viszketős dolgokat mond: "Valami csirkefogót akarsz kihúzni a lekvárból." Persze, honnan szimatolná, hogy éppen az ő szerelmetes legényét, Géza úrfit kell sürgősen kivontatni a lekvár gyűjtőnévvel illetett szörnyűségekből? Honnan sejtené a komoly haditervet, amit a két férfi kifőzött ellene? Hogy doktor Megyery Jóska, úgy is mint ügyvéd, úgy is mint Géza benső barátja, ma rohamra indul Leleményi Piri úrhölgy ellen. Hogy azért hallgat most, mert javában készül a komoly és meggyőző védőbeszédre. Javában szövögeti, öltögeti, hatásosan csoportosítja az okszerű érveket, amikkel bizonyítani akarja, hogy Gézának és Pirinek szakítani kell!
Igenis, tekintetes királyi törvényszék, akarom mondani: drága Pirikém, be kell látnod, hogy más megoldás nincs. Ennek a kedves, vidám, könnyelmű barátodnak a feje fölött összecsaptak a hullámok. Vége van, mint azon néhai Víg Andrásnak, akinek tudvalevőleg sírt ástak. Elöntik őt a pokol fekete rémségei. A hitelezők Siserahada beléje kullancsolja körmeit. Egyetlen menekvés részére: a házasság. A hozomány. Feleségül venni a vagyonos kisasszonyt, Zsámbéki Edit úrleányt, a dúsgazdag útépítési vállalkozó egyetlen csemetéjét, aki - szegény mafla! - tizennégy nappal ezelőtt, pillanatnyi elmezavar révén, belehabarodott ebbe a csinos és csapodár, kék szemű Gerle-madárba. Fülig szerelmes a gazdag leányzó, fülig szerelmes. A szülőknek is tetszik a daliás belgyógyász. De kinek nem tetszik? Te is, aranyos Piri, te is rögtön belehabarodtál. Igen, de te nem tudod kihúzni a csávából. Sőt. Erélyesen segédkeztél a belemerítésében, lévén az a szép két fehér róka is, amit olyan chic-kel viselsz a gömbölyű válladon, az ő lelkiismeretét - s ami még rosszabb! -, az ő számláját terhelő, kifizetetlen szerzemény. Hát be kell látnod, szívem. A doktor úr nem folytathatja idült barátságát veled. Szakítani kell! "Jobbra te, balra én, különös tünemény", - miként régi, zseniális operettköltők rímelték a boldog békevilágban. Nem találkozhattok többé, nem járhattok együtt a bárokba. Nem mulathattok városvégi kiskorcsmákban, nem mehettek weekendre, - el kell válnotok. Most kösd fel a jó szívedet, Piri. Most légy okos, derék nő. Ha csak egy kicsit szereted ezt a széles vállú, kackibajszú fiút, félreállsz az útjából, mert a jövőjéről, a boldogulásáról, talán az életéről van szó!!!
Milyen szépen, kereken ki tudja fundálni mindezt a rendszeres, jogászi agyvelő! Tisztességes, félszáraz mondatokat, amikben minden szükséges benne van, mint a sikerült töltött káposztában.
Persze roppant óvatosan kell hozzákezdeni. Piri akaratos, indulatos teremtés. A fitos orráról ítélve, lakozik benne valami csikószerű hevesség. Úgy látszik, szerelmes is. És hiú, mint egy szakminiszter. No de hiszen a haditerv minden szempontot figyelembe vesz. Olyan alaposan kidolgozott, megrágott, átbeszélt és kielemezett terv, hogy bevezetésként szerepelhetne egy hézagpótló mű, a "Hogy' kell szakítani?" című kézikönyv elején. Előre kiosztva a szerepek. Mit mond Jóska, mit felel Géza. De még előbb: a nő előkészítése, majd azt mondom, preparálása, a döntő beszélgetésre. Megvárni, amíg jóllakik. Éhes ember mindent feketébben lát. Kevés bort itatni vele, nem sokat, mert az vérbőséget idéz elő. Csak jómódin egyék, a tele gyomor lustít. Rá kell venni, hogy a halászlé után rántott halat is kosztoljon, bőséges garnírunggal, friss kenyérrel. A túrós csuszát imádja. Az lesz a leghatásosabb, egy púpozott tányér túrós csusza: az úgy idegcsillapítja majd, akár a bróm. És akkor, Isten nevében, neki.
Hála az égnek, minden remekül megy.
A halászléből két tányérral vesz az angyal, negyedkilós serclit fal hozzá. Na most a túrós csusza.
- Pincér!
- Parancsol?
- Hozzon egy szép adag...
Jóska ügyvédben úgy ágaskodik a jogásztehetség, mint vadászkutyában az ösztön, mikor gazdája arcához emeli a fegyvert. Vigyázat, előbb a rántott hal!
- Mondja, öregem, mit csámcsog ott az a propellerkapitány olyan nyálcsordító gusztussal?
- Az?
A libalábú pincér egészen nekilelkesedik. Hajjaj, kérem. Az esztergomi partok mellett szombaton nagy ternó esett: egy egész raj kecsege futott bele bolond fejjel a félszemű halászmester legényei hálójába. Száznegyven kiló kecsege egy merítésre, a teremtésit, nem tréfa! Hát ma boldog-boldogtalan ezt a csinosan porcolt halat majszolja, ki pörköltnek, ki meg rántva, de minden halhoz konyító, becsületes ember igaz lélekkel nekigyönyörödve.
- Kecsege? - villan föl kétségbeesetten Piri -, mért nem szóltak előbb??
- Atyaisten - kontráz Géza -, kecsege!? A világ legjobb halacskája!...
- Kétszer kértem a halászléből - sajog a szép lány -, ha én ezt tudom...
- És szép nagyok? - kérdezi alattomosan a pincértől a gaz jogász - és fehér a húsuk?
- Mint a patyolat! - ragyog a lúdtalpú. - Van egy háromnegyed kilós odakint, becsületszavamra, kiállításba való!
- Az a kérdés, rántanivaló-e - indul támadásra az ügyvéd.
- Az Úristen is annak teremtette - lelkendez a pincér -, háromszemélyes rántott kecsegének, ropogósra sült krumpliszeletekkel, petrezselyemmel és céklával.
- Maga gyilkos! - riad rá Piri, - két kilót hízok ma este, de hozza!
És a pincér hozza, és a kenyeres friss kenyeret hozzá, és Piri kosztol. Közben a hangásznép csiklandósan csevegteti a hegedűt, cikornyás magyar nóták bugyborékolnak elő a klarinétból, a vízről föllibbenő hűvös szellő borsos vicceket mesél a szakállas, öreg nyárfáknak, hogy minden apró levelük megrázkódik a nevetéstől, - jaj de kellemes itt!
- Megbolondultál? - rikkant a girl a barátjára, mikor egyszer csak újra megjelenik a pincér, de most a hófehér csuszával -, megbolondultál?
- Ne egyél belőle - csitítja Géza -, majd mi ketten Jóskával elbánunk vele.
- És én megállom, hogy ne egyek a kedvenc ételemből?! - kesereg az áldozat.
A jogász nem szól. Nyugodtan rátálal Piri tányérjára egy jókora kupacot, és eléje tolja.
- Tönkretesztek - nyöszörög a nő -, holnap és holnapután egy falatot se fogok enni.
Úgyse lesz étvágyad, gondolja Jóska, és alig várja, hogy cigarettára gyújtsanak a feketekávé mellett. Valóban, a derék Piri beszélni is alig tud, olyan hatalmasan belakmározott. Hátradől a székén, félig lehunyja szemeit, nagyokat szippant a cigarettájából. Géza élénk tekintetet küld a jóbarátja felé, Jóska apró bólintással felel. Rajta!
- Holnap este ráérsz? - kérdezi Gerlétől az ügyvéd, és megigazítja nyakkendőjét, mintha tárgyalóteremben várná, hogy a tanácselnök beszédhez szólítja.
- Rá - válaszol csendesen Géza. - Miért?
- Eljöhetnél velem - mormog Jóska, kis izgalommal a hangjában.
- Hova?
- Majd kitalálunk valamit.
- Jó.
- Mí? - csodálkozik Piri a szerelmese felé -, nélkülem csinálsz programot?
Gerle doktor nem felel. Új cigarettára gyújt és a morzsákat piszkálja az asztalon. Megyery Jóska közelebb húzza a székét, csöndesen beszélni kezd Pirihez. A lány tágra nyílt szemekkel, döbbenve néz hol Gézára, hol Jóskára. Viccelnek ezek, vagy csakugyan igaz, amit az ügyvéd beszél? Hogy Gézuka nősülni akar és szakítani akar és... te nagyságos Isten, mi van ővele? Máskor milyen gyors, csattanó válaszokat tud kivágni minden szamár megjegyzésre. Most meg csak ül, csak hallgat, csak néz... óh, agyonette magát, a gyomra nehéz, mint a Piroska farkasáé, mikor köveket varrtak a fölvágott hasába. De a mindenségit ennek a csirkefogónak... ni, hogy bólogat, hogy helyesel az ügyvéd szavaihoz... mit kellene most, okosat, gorombát, robbanót mondani?
- Életmentésről van szó! - fejezi be sikerült dikcióját Jóska, és ahogy leveri cigarettájáról a hamut, Pirinek megrezzen a tele gyomra. Így, így akarják őt is lepöccinteni a szép szerelem piros parazsáról, leejteni a földre, mint kiégett, haszontalan vacakot.
- Pincér!
- Parancs.
A fehér kabátos étekhordó megáll útjában, az asztalhoz lép. Alázatos mosollyal, a szépségnek kijáró férfi és szolgahódolattal hajol előre Piri felé, kezében egy családi adag halászlével.
Piri fölkel. Rettenetes szívdobogása van. Miért is hívta ide a pincért? Ja igaz. Fizetni.
- Igenis, azonnal - szól a pincér, és hátrafordulva elharsantja magát. - Főúr! Fizetni.
- Várjon csak! - mondja sietősen a karcsú lány a mozduló ember után.
- Méltóztassék! - fordul vissza udvariasan a vászonkabát.
Piri keze kinyúlik a fehér róka alól. Felnyalábolja a tálcáról a protekciósra adagolt halászlét.
- Pardon - riad a pincér -, ezt nem adhatom, ez a tanácsos úréké...
- Nem baj - suttogja könnybe borult szemekkel a lány, és a tanácsos úrék családi adagját megtört sóhajjal odalottyintja a nősülő ifjú fejére.
...Jaj de kellemes itt, a nagy fák alatt!

Képek forrása:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése